Kerékpárral tápióbicskére

Zöld Szív biciklistábor második napja.

  A második nap reggelén már nem csak mi voltunk lelkesek, és elszántak. A gyerekek nagy hátzsákokat, és láthatósági mellényeket hoztak magukkal, de nem voltak híján a jókedvnek, és az energiának sem.  Amire szükség is volt, hiszen az úti célunk Tápióbicske volt. 

A túra útvonala megközelítőleg 17-20km-es távon zajlott, beleszámítva a visszautat, és a barangolást a településen. A programban aktív és passzív elemek váltották egymást. A reggeli sípszóra  táborozók felpattantak a bringákra, és útnak indultak a második nap első állomása felé.
.
Első állomásként Tápiószentmárton és Tápióbicske között lévő halastónál pihentünk meg. A megérkezésünk után a  táborozók szabadon ismerkedhettek a tóval és annak szűkebb környezetével, itt bizony nem volt ritka egy-egy előbukkanó focilabda, tollas ütő, vagy egyéb játékszer. A zöldszívű táborozók nagyon jól szórakoztak a játékokkal, ám nagyobb érdeklődés mutattak a halastó és annak élővilága iránt. Ők még nem tudták, de egy másik alkalommal egy egész napot szentelünk a tavak élővilágának megismerésére. A játékóra után pedig – mivel természetesen vízparton voltunk -  a gyerekek az ivóvizeinkről, azok fontosságáról és védelméről hallottak történeteket, melyeken keresztül világossá vált számukra, hogy valójában mekkora értéket képviselnek vízkészleteink.    Mikor útnak indultunk, hogy elérjük úti célunkat, a gyerekek már tudták, például hogy az ország, amelynek a szülöttei termálvizekben olyan gazdag, amellyel kevesen büszkélkedhetnek a világon.
.
 Mikor megérkeztünk a szomszédos településre, a tetőző kánikula elöl a falu parkjának nagy árnyékot adó lombos fái alatt bújtunk meg. A kis pihenő után folytattuk az utunkat. A délután első részében az előző napon történtek jegyében folytattuk a környék nagy emberinek megismerését. A gyerekek előtt érdekes törtéteken keresztül rajzolódott ki a Tápió vidék történelme.
.
Mindenki lógó orral vette tudomásul, hogy ezen a napon sokkal korábban indultunk haza, mint az elsőn. Mi viszont tudtuk, hogy Tápiószentmártonba visszaérve hatalmas meglepetés várja a táborozókat. A Kincsem Pincészet jóvoltából a gyerekek egy óriásai séta keretén lépésről lépésre láthatták, hogy a szőlőből hogyan is lesz majd bor. Az óriási pince hűvös levegője sem tántorította vissza őket, egyetlen ifjút sem. Érdeklődve hallgatták a derítés, háziasítás kénezés, hőkezelés, egyszóval a pinceműveletek minden egyes apró mozzanatát. Végül pedig a saját kezükkel kopogathatták meg a több száz hektóliteres hordókat. A borgazdaság látogatását egy apró vendéglátás zárta, ahol pogácsa és gyümölcs, várta az akkorra már igencsak megéhezett zöldszíveket. A falatozás közben érdekes történeteket hallottunk magáról a szőlő fajtájának kiválasztásáról, az ültetéséről,  és a mindig nagy eseménynek számító szüretről. A második nap végére több nebuló határozta el, hogy bizony, hogyha felnő szőlészete lesz, és olyan aranyérmes borokat fog készíteni, amely még a legnagyobb világversenyeken is a legjobbak között szerepel majd.
.
 Mikor elköszöntünk az utolsó táborozótól is a második nap végén, a gyerekzsivajtól hangos művelődési ház udvarára most hirtelen a nyári nap késődélután csendje szakadt. Mi pedig néma mosollyal álltunk a kiürült gyülekező hely előtt. A mosolyunk azt üzente: Még csak most kezdődik, holnap találkozunk…

További cikkek a rovatban

Otthon itthon
Kerékpárral tápióbicskére
Vízi élet megismerése
Úti célunk a Sőregi Vadászház
Horgászversenyeztünk a Copak-halastavon
Csatlakozz és fuss
A szemetelés ciki!
Biciklivel a szabadban - fotók
Játék Határok Nélkül - fotók
Hagyományőrző ösvényen
Kistérségi Családi Nap - fotók
Összes cikk a rovatban

Iskolák versenye

Farmos Általános Iskola
Papp Károly Általános Iskola
Imre Sándor Általános Iskola

Csapatok versenye

Őszapók
Gólyahír
Farmosi Ász

Kövess minket a Facebookon

Új Széchenyi terv Új Széchenyi terv